A New York Kávéház
A képekre kattintva megtekinheti videóinkat
A New York nem egyszerűen egy kávéház, hanem Budapest és irodalmi életünk egy becses darabja is. Egyesek nemcsak műemlékké, hanem egyenesen panteonná avatnák. És persze használnák is, rendezvényhelyszín a múltból, élménygasztronónia a jövőnek. Keverjük meg a dolgokat, mint egy jó forró feketét.
A New York története még a 19. század hetvenes éveiben kezdődik, amikor is egy jó képességű, felső-magyarországi fiatalember, név szerint Max Aufricht, tanítói oklevéllel és egy ezüstforinttal a zsebében megérkezik Budapestre. Szegénységéhez azonban hatalmas ambíció társul, és miközben egy textil-nagykereskedőnél dolgozik, megszerzi a jogi doktorátust és elsajátítja a francia nyelvet.
A még mindig igen ifjú Arányi Miksa – merthogy a korban szokásos nemzeti felbuzdulástól hajtva nevét megmagyarosítja – hamarosan Párizsban találja magát, ahol a jó sors és a szerencse összehozza a New York biztosítótársaság igazgatójával. A találkozásból üzlet kerekedik: megbízást kap egy magyarországi hálózat kiépítésére, ami olyan jól sikerül, hogy hamarosan már azon gondolkodnak, hogy egy reprezentatív székházat kell emelni a jól menő biztosítótársaságnak a magyar székesfővárosban is.
Az olasz reneszánszra támaszkodó, de alapvetően az eklektikus stíluselemeket hangsúlyozó terveket a kor ünnepelt építésze, Hauszmann Alajos készítette. Az épület legpompásabb része a földszinti Kávéház lett. Enteriőrjeit a historizáló eklektika jegyében tervezték. Csupa márvány, bronz, selyem és bársony volt minden. A négyszintes kávéház tagolását a jellegzetes csavart oszlopok rendkívül dekoratívan oldották meg, az újszerű erkélymegoldás, a hatásos karzatlépcső, a csillárok és a mennyezeti freskók, mind-mind csak a luxust növelték.
Már az 1894. október 23-án megtartott ünnepélyes megnyitóra is tódult az akkori irodalmi és művészvilág színe-java, mintha csak megérezték volna képviselői: ez a hely lesz évekig, évtizedekig otthonuk, éltető közegük, mindenük.
Az anekdota szerint a nyitónapon Molnár Ferenc egy jókedvű újságírócsoport élén a Dunába dobta az étterem kulcsát, hogy az éjjel-nappal nyitva maradhasson. A kávéház vezetése persze nem a koldusszegény bohémvilágra számított, hanem az előkelő, gazdag vendégekre, ennek ellenére mégis hamarost tarka közönség tódult a Kávéházba.
Létrejöttek a művészasztalok, és kialakult a Kávéház napszakok szerint váltakozó törzsközönsége.
A New York akaratlanul is irodalmi kávéházzá avanzsált. Ez a hely volt az otthona a Nyugat című folyóiratnak, itt lett törzsasztala a Pesti napló szerkesztőségének, a félelmetes kritikusok a híres „veseasztal” körül tanyáztak, a filmesek a Dohány utcai oldalon, a karzaton helyezkedtek el, de itt tartották a színházi premierek bankettjeit is, és szintén itt volt a képzőművészek „napközije”, a Nyeho. Aki művész volt, itt otthonra lelt. Kutyanyelvet kapott, ha ihlete volt az írásra, a Pallas lexikon kötetei ott sorakoztak a polcon, a világ összes jelentős lapjára előfizettek, ehetett, még, ha nem is volt pénze, nyüzsöghetett, de éppen el is vonulhatott, szerint, hogy mire volt éppen igénye.
A kávéházi élet megsínylette mind az első, mind a második világháborút, az 1900-as évek első felének pezsgése már soha nem tért vissza a patinás falak közé, de a kegyelemdöfés akkor érte a New Yorkot, amikor a kávéházi részből az ötvenes években – igaz csak rövid időre – sportszeráruház lett.
A Hungáriára átkeresztelt kávéház 1954-ben poraiból támadt föl, Heltai Jenő pedig ekképpen köszöntötte: „A régi New York meghalt, elmúlt. Helyén ma szép új kávéház nyílik meg, a Hungária. Élni és virulni akar új világunkban, sok szerencsét kívánok hozzá!”
A szerencsekívánat azonban nem sokat ért, a New York igazi feltámadása még váratott magára, legalábbis a rendszerváltásig.
Kommunikációs partnerünk a Specia Marketing tanácsadó Kft.
|
A konyha
A képekre kattintva megtekinheti videóinkat
Tekintse meg új bemutatkozó anyagunkat!
Visszahozni a régi korok ízeit. Barangolni egy kicsit a Kárpát-medence tájain, belekóstolni a vidék konyháiba, kanalazgatni a New York Kávéház legendás Pethes levesét: egyszóval megidézni a hajdani Monarchia soknemzetiségű étkezési kultúráját – erről szól a megújult New York konyhája.
A nemes törekvés persze társul a modernitás iránti elkötelezettséggel. Vagyis: csak a legnemesebb alapanyagokból és csakis a 21. század technológiáját felhasználva készülhetnek itt az ételkülönlegességek; patinás múlt, kreatív konyha, íme a New York Kávéház elsőszámú sikerreceptje.
Már a reggeli indítás is merész. Félre a klasszikus kontinentális ízvilággal, csak csínján a megszokott francia, angol és amerikai reggelikkel, jöjjenek a magyar ízek! Hadd lássuk, mivel is kényeztette anno a New York konyhája a hajdan betérő korhelyt, és mit kínál az e századi élménygasztronómia a korai órákban.
Aki szeretné magát Kosztolányi és Karinthy korában érezni, annak ajánljuk a „kis irodalmi” tálat: mindenből egy falat, ami az aznapi étlapon szerepel; egy kis kóstoló, művészet és gasztronómia titkos vegyítése, fejet hajtva a hajdani kispénzű írók sajátságos kulinaritása előtt.
A főétlap menüsora maga az ízekből újra életre kelt Monarchia. Klasszikus alapanyagok, klasszikus receptek, erdélyi és felvidéki ízek, délvidéki különlegességek, mindezt a legmodernebb konyhatechnika segítségével elkészítve; egy kis csavar, a konyhafőnök megbocsátható „különcködése”, és már kész is a 21. századi gulyásleves.
A New York a minőségi vendéglátás jegyében vissza kívánja hozni a méltatlanul elfeledett zóna ételek kultuszát is. Kóstolótálak kifejezetten magyaros ételekből: kolbászos lecsó, borjúpaprikás, hideg libamáj, szigorúan egy-két falat; hogy ne terhelje a gyomrot, de az ízlelőbimbókat azért mindenképpen megbizsergesse.
Most pedig következzen a desszert. Vajkrém elfeledve, csak könnyedén: dobostorta tejszínes krémmel bolondítva, feltekercselve, karamellhálóba burkolva.
És ezt a minőséget a New York Catering is biztosítja.
Jó étvágyat!
Boscolo Hotel New York Palace - a bemutatkozás. Tartson velünk, tekintse meg videofilmünket!
|
Berendezés
A képekre kattintva megtekinheti videóinkat
Hamarosan új arcot kap a New York Kávéház, a designerek apró műhelyeiben már formálódik az új image, sürgölődnek a tervezők, egy csipetnyi múlt, egy gramm trendi jövő, lássuk mi lesz belőle.
Az étteremben mindaz marad, ami örök: az arany, a bronz, a márvány, a stukkó, ha felnézünk a mennyezetre, még sokáig a hatalmas pannók feszülnek fölénk, rajtuk frivol jelenetek, a játék, a szerelem és természetesen a művészet allegórikus figurái, ott gomolyognak felettünk már ősidők óta, és ott is lesznek, míg New York lesz a New York. És ha megmásszuk a karzatokat, hát érdemes ujjainkkal finoman végigsimítanunk a többszörösen megcsavart oszlopokon, egy évszázadot simítunk így végig, művészetektől átitatott évszázadot, örök anyagot, talán az öröklétet kísértve.
És ami változik, az is inkább egyfajta visszatérést jelent majd a hajdan volt kávéházi világba.
Apró kávéházi lámpák kerülnek az asztalokra, helyes textilbúrákkal; talán ezeknek a fényeinél vagy valami hasonlóaknál születtek Kosztolányi édes-bús versei, vagy éppen Karinthy apró humoreszkjei. Kicserélődnek a most inkább a modernitást képviselő fogasok is, visszajönnek a klasszikusabb formák, talán egy kicsit a hajdani Buchwald cég kávéházi bútorainak stílusából is sikerül valamit visszacsempészni. Nagy, szép kaspókban fognak szigorú zöld növények nyújtózkodni, és a táblaüvegeken keresztül majd ömlik be a fény, mert lekerülnek a most csak spagetti függönynek nevezett sötétítők, és két irányba kihúzott, gyönyörű taftok kerülnek a helyükre.
Időutazás lesz hamarosan egy feketét meginni a New Yorkban, mert aki itt időzik, egy kicsit a múltban időzik majd, régi nagy szellemek társaságában kavargathatja a kávéját, merenghet el a régvolt idők nagyságán, egyfajta kései kortársként.
A klasszikus kávéházi környezet csodákra képes!
|